1800-1860 - az agykutatás fejlődése

A 19. század elején Franz Joseph Gall forradalmi, de ma már inkább bizarrnak tűnő elmélettel állt elő: szerinte az emberi agy nem egységes szerv, hanem sok különálló „szellemi szervből” áll, amelyek mindegyike egy-egy képességért vagy hajlamért felel. Gall úgy hitte, hogy ezek az „agyterületek” kitapinthatók a koponyán — így született meg a frenológia, vagyis a „koponyadudorok tudománya”.

Kis kitérőként meg kell említenünk, hogy A Django Unchained (Django elszabadul - 2012) híres vacsorajelenetében Leonardo DiCaprio karaktere, Calvin Candie, egy koponyát tart a kezében, és arról beszél, hogy a fekete rabszolgák „természetüknél fogva engedelmesebbek”. Ez a jelenet közvetlen utalás a 19. századi frenológiára – arra az áltudományra, amely szerint a koponya dudorai elárulják az ember jellemét és képességeit. Tarantino ezzel mesterien idézi meg a korszak rasszista „tudományos” gondolkodását, amely a rabszolgaság igazolásául szolgált. Amikor Candie végül összetöri a koponyát, az nemcsak a jelenet csúcspontja, hanem szimbolikusan a frenológia és az áltudományos felsőbbrendűségi elméletek bukása is. További érdekesség, hogy a koponya összetörésekor DiCaprio tényleg megvágta a kezét a felvétel közben, annyira hitelesen sikerült a jelenet, hogy meg is tartották. Kép: Django unchained (2012): https://www.youtube.com/watch?v=aQM4ebFILv4 Visszatérve az osztrák származású Gall-hoz, a nyelvhez és beszédhez kapcsolódóan azt figyelte meg, hogy akik kiválóan tudtak verseket, eposzokat fejből idézni, azoknak kidülledtek a szemei. Ebből arra következtetett, hogy a „verbális memória” központja közvetlenül a szemek mögött található, és hogy az erős nyelvi képességek szó szerint „előretolják” a szemeket. Később tanítványával, Spurzheimmel tovább finomította ezt az elképzelést: megkülönböztette a szavak puszta megjegyzésének képességét („verbal memory”) a nyelv általános adottságától

Források

Kép: https://ethos.lps.library.cmu.edu/article/id/482/ Bár Gall később afáziás betegekre is hivatkozott, ezek inkább illusztrációként szolgáltak, mintsem tudományos bizonyítékként. Mindezek ellenére az ő gondolata — hogy a nyelv az agy elülső részében lokalizálható — megmaradt, és közvetetten hozzájárult Broca híres felfedezéséhez a „beszédközpont” azonosításakor. https://doi.org/10.1080/02687030500399293..